Kényelmes, családi sétaút a képeslap szépségű tó körül

Németország legmagasabb hegycsúcsa, a Zugspitze lábánál fekvő, méregzöld fenyvesek által körülölelt, kristálytiszta vizű, smaragdzöld színű Eibsee látképe az égbe nyúló, fehéren szikrázó mészkő hegyláncok tövében klasszikus alpesi képeslapokra illő látvány. 7 km hosszú, kényelmes, változatos sétaút kerüli meg a tavat, melynek különböző szakaszairól új perspektívák tárulnak fel  a környező hegyvonulatokról, a nyolc kicsi szigetről, a mesebeli erdőben felcsillanó tengerszemekről,  a rejtett, kavicsos öblökről.

A túra hossza: 7 km

A túra időtartama: 2,5 óra

Szintkülönbség: 150 m fel, ugyanannyi le

Kiindulópont:

Az Eibseestrasse végénél lévő, a Zugspitzbahn felvonó alsó állomása, ill. a Hotel Eibsee mellett kialakított, nagy, díjköteles parkolók (P1, P2). Napi jegy: 4,00 €. Megközelíthető Garmisch-Partenkirchenből, a 23-as főúton jövünk ki a városból nyugat felé, majd balra tér le a Grainau felé vezető út, mely az Eibsee-nél ér véget.

A túra jellege:

Könnyű, családi kirándulás, széles, apró kavicsos sétaúton minimális szintkülönbséggel. Babakocsival is végigjárható. Az útvonal túlnyomórészt árnyas, így meleg időben is ajánlott, az út elején és a végén is találunk fürdésre alkalmas partszakaszokat, érdemes fürdőruhát vinni. A tó vize, annak ellenére, hogy közel 1000 m magasságban fekszik, elég sekély, így forró nyári napokon kellemesen felmelegszik. A sétautat télen is karbantartják, akkor is járható.

Tipp: Az Eibsee-Pavillon előtti kölcsönzőnél csónakot, vízi biciklit és a divatos SUP-ot is lehet bérelni. Tőle balra a kis mólótól indul a Reserl nevű elektromos sétahajó májustól szeptemberig 10 és 17 óra között. Részletes infók itt.

A túra leírása

Az Eibsee nevét (Eibe) az egykor partjain nagy számban növő tiszafáról kapta, ma már csak elszórtan lehet látni egy-két példányt a környéken. Az 1,8 km² felületű tó viszonylag új keletű, 3700 évvel ezelőtt keletkezett, mikor egy óriási hegyomlás, a Zugspitzéről leszakadó 400 millió köbméter szikla zuhant a Loisach völgyébe, számos tengerszem alakult ekkor ki, a legnagyobb közülük az Eibsee. A tóban látható nyolc sziget mindegyike egy-egy nagyobb darab szikla a hajdani omlásból.

A tó magántulajdonban van, 1884-ben egy aukción vette meg 10 000 márkáért August Terne, az akkoriban csak néhány halász előtt ismert tavat. Az új tulajdonos jó érzékkel nyitott az akkoriban fellendülő turizmus felé, 1900-ban épített egy vendégházat a tó partján, ahol a helyben fogott hal is az étlapra került. Fiai 1913-ban már szállodát építettek, melyet az 1920-as évek elején bővítettek ki, ez a mostani Eibsee Hotel, mely még mindig a család leszármazottainak tulajdonában van. 1941-ben a Luftwaffe költözött be a hotelba, majd 1945-től az amerikai hadsereg használta rekreációs céllal. 1972-ben került vissza a Terne családhoz, akik pár év múlva a most is látható formájára építtették át a népszerű szállodát.

A parkolóból az óramutató járásával ellenkező irányban járjuk körbe a tavat, de természetesen ellenkező irányban is lehet menni. Az északi part jóval változatosabb, ráadásul innen kitűnő kilátás nyílik a Waxenstein és a Zugspitze csipkés vonulatára. A sétaút a P2 parkolótól északra indul, az erdőben kerüli meg a Hotel Eibsee hatalmas épületét. Az apró kavicsos sétaútról már feltűnik a tó környékének jellegzetessége, a mesebeli fenyvesben megbújó, számtalan, moha lepte szikla, melyek a hajdani hegyomlás mementói. Hamarosan hídon kelünk át a tó Untersee nevű, önálló tónak látszó hosszúkás öblén. Varázslatos pont ez, elragadó panoráma nyílik a Zugspitze gigantikus vonulatára. A híd környékén remek fürdőhelyeken frissülhetünk fel, a népszerű partszakasz kitűnő piknikezőhely is.

Tovább indulunk az északi part mentén futó sétaúton, végig csodás rálátást élvezve a tó smaragdzöld vizére, szélcsendes időben a benne tükröződő hegyek látképe kísér utunkon. Fürdésre csábító öblök mellett megyünk el, jobbra lent az erdő fái közt misztikus tengerszem csillan meg, a Drachenseelein apró tava. Később szintén jobb oldalt a kissé nagyobb Steingringpriel kristálytiszta vizű tengerszeme látszik, alján jól kivehetők a mélyben fekvő fatörzsek. A tó felőli oldalon remekül látszanak a szinte karibi hangulatot árasztó kis szigetek. Egy földnyelv tövénél messzebb kerülünk a parttól, majd egy elágazás után, ahol egyenesen megyünk tovább, ismét partközelbe érünk. Egy kilátóponttól, az esőbeálló kunyhó mellől parádés panoráma nyílik a tóban fekvő, türkizkék gyűrűkkel körbevett parányi szigetekre.

A tó északnyugati csücskében keresztezzük a sziklás medrű, kis vízeséseken a tó felé igyekvő Kotbachot, mely az egyetlen Eibsee-be ömlő patak. Innen délkeleti irányba fordul utunk, egy szép helyen álló pihenőpad után levezet a partra, ahol a Seespitz nevű hajókikötőhely stégjéről nézhetünk körbe. Innentől már a déli parton haladunk visszafelé, a túloldalon az Ammergauer Alpen vonulata keretezi a tavat. Széles utunk kissé távolodik a parttól és emelkedni kezd, rövidesen elérjük túránk legmagasabb pontját, kb. 1020 méteren, majd a le-föl hullámzó út ismét megközelíti a partot. Egy szép kavicsos strandszakasz után jobbra az erdőben újabb misztikus tengerszemet fedezhetünk fel, a Frillensee bújik meg a sötét erdőben. Egy fürdésre alkalmas part következik, majd visszaérünk a tó keleti oldalán épült üdülő településre és az Eibsee Pavilon mellett (csónakkölcsönző) jutunk vissza kiindulási pontunkra.